23.fejezet~Én tettem tönkre a saját életemet.

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Ha tetszik kérlek iratkozzatok fel és komizzatok!:) Jó olvasást !

*3 Hét*

Minden klasszul ment. Visszamentünk Amerikába. Selenáékat elveszítettük szóval egy ideig nyugisak voltak a dolgok. Justinnal voltam a nap 24 órájában. Jó volt mellette lenni. A rajongók örültek és a fotósok is mert,hogy állandóan a nyomunkban voltak az hét szentség. Justinnak volt pár koncertje ahol megismerhettem pár hírességet is. Szóval tényleg minden nagyon klasszul ment egyenesen tegnap előttig azaz hétfőig. Ugyanis Kendallék megtalálták Selenát és bandáját. Csak hogy viszont egy lesifotós meg lekapott engem úgy amint fekete ruhába és fekete maszkba beszállok a sötétített furgonunkba . A neten robbant a hír és mindenki azt hiszi bűnöző vagyok,de sajnos jogosan hiszik. Hisz valljuk be. Tényleg az vagyok! De sikerült elsikálni a dolgot azzal,hogy mivel Justin még 18 évesen Angliában maszkban járkált azt hazudtuk,hogy én meg őt utánoztam. Ami viszont furcsa volt,hogy rögtön benyelték a sztorit. De örültem neki. És akkor ma reggel megtörtént a legrosszabb. 
-Dubaiban van!-néz rám Kylie idegesen. 
-Mi van? Három hete jöttünk ide vissza és máris megint leléptek? Megörülök én nem tudok ennyit utazni basszus!-túrok hajamba idegesen. 
-Hope nem tehetünk semmit. Oda kell mennünk.-szól közbe Ross.
-Ne szólj bele.-kiabálok rá,de azonnal megbántam. Sajnálom. Nem akartam kiabálni. Nem te tehetsz róla csakis én.-nézek rá bűnbánóan mire elmosolyodik. 
-Semmi baj. Viszont, egy napod van arra,hogy eldöntsd te mit akarsz. Holnap 2-kor indul a gép és mi nélküled is megyünk. Nekünk muszáj. Neked van választásod Macfox. Jól dönts. 
-Tessék? Egy napom van arra,hogy itt hagyjak mindent? 
-Sajnálom Hope.-simít karomra Kendall. 
-Justin tudja?-nézek könnyes szemmel a társaságra. 
-Nem. De már hívtuk és úton van hozzád. Beszéld meg vele jó? Senki sem kér,hogy gyere. Ha itt maradsz vele megértjük és azt is,ha nem. Nem erőltetünk semmit. De jó döntést hozz. Ne miattunk, Ne Justin miatt, Ne Ryan miatt. Magad miatt! Ezt ígérd meg nekünk!
-Jó, megteszek mindent,hogy jól döntsek. De ekkor már éreztem magamban. Úgyis elmegyek. 

Felrohantam a szobámba és biztonság kedvéért elővettem a bőröndömet és pár ruhát belepakoltam.  -Úgy döntöttél lelépsz?-jött be Justin.
-Tessék? Mi, nem. Még sehogy sem döntöttem,de honnan tudod?
-Amíg pakoltál a többiek elmondták. Szóval? Itt hagysz? 
-Még nem döntöttem el. Csak a biztonság kedvéért beraktam párcuccot ha úgy adódna. 
-Elmegyünk sétálni?-nyögte ki hirtelen. 
-Persze.-mosolyodtam el halványan.  De gyorsan felöltözök. 
-Merre menjünk?-fogom meg kezét. 
-Az titok.-súgja fülembe. Fél órát sétáltunk, mikor egy gyönyörű parkba értünk. Szökőkúttal meg virágokkal. 
-Ez gyönyörű hely Biebs.-nézek szemébe és lassan megcsókolom. Csókja még mindig a legjobb dolog a világon. Erősen szorít mintha tudja,hogy elmennék. 
-Szeretlek Sweetie.-néz szemebe mire nekem kicsordul egy könnycsepp. Gyűlöli ha sírni lát de nem tudtam visszatartani. Egyik követte a másikat. 
-Kérlek ne sírj Hope.
-Én. Nem tudom mit tegyek,de beszélnünk kell jó? Menjünk haza kérlek.  Az út alatt semmit sem mondtunk. Egymás mellett mentünk. Nem fogtunk egymás kezét se. Otthon aztán apa várt. 
-Szia.-ölelem meg. 
-Kislányom. Hallottam mi történt. Féltelek elengedni oda. Nem akarom,hogy meghalj. 
-Apa, te elmész?-fújom ki a levegőt. 
-Igen. Kell egy irányító ha úgy döntesz nem jössz. 
-Oké. Akkor, kaphatnék egy teljes órát,hogy átgondoljam és meghozzam a döntést. 
-Persze. Okosan.  Mikor felértem a szobámba kitört belőlem a zokogás és legalább 10 percig csak feküdtem és sírtam. Végül össze kellett szednem magam mert telik az idő és minden perc számít innentől fogva. Kismillió okom van arra miért kéne itt maradnom Justinnal. DE sajnos egy picivel több okom van arra,hogy lelépjek. És,hogy miért. Vázolom a helyzetet. Miért maradjak? Mert nem akarom elhagyni. Túlságosan félek itt hagyni,mert mi van ha... Ha én nem jövök vissza SOHA. És én még jó sokáig vele akarok maradni. Viszont, el kell mennem. Hogy miért? Justinnak kezdődik a turnéja ismét. Nem kérhetem arra se,hogy jöjjön velem és alig tudnánk találkozni. Ilyenkor pedig nem kéne az életébe egy maffiás lány akit bármikor megtámadhatnak akár koncert közbe. Nem veszem el a Belieberektől Justint. Erre sosem lennék képes. A másik dolog. Az ÉN harcom volt. Nekem kell véghez vinnem. Nekem kell megcsinálnom. Nekem kell kinyírnom az egész RHP-t. A büszkeségem múlik rajta. Az anyám és Ryan miattuk halt meg. Ez ellen tennem kell. Nem halhatok meg úgy,hogy legalább meg sem próbáltam. Mert így. Szégyent hoznék a Macfox névre. A maffiámra. Az édesapámra édesanyámra Ryanre. De főleg. Magamra. És én nem hozok szégyent senkire. Ismer minden maffia. Tudják,hogy az RSPCA a világ legnagyobb maffia hálózata amit igen, ÉN! Egy nő vezet. Nem engedem,hogy a hatalmamtól megfosszanak. És nem fogom engedni,hogy holmi jött ment maffia tönkretegye ennél is jobban az életemet. És értük, még képes is leszek meghalni ha úgy adódik. Nem fog senki erre kérni. De én felkészültem arra is,hogy talán ez lesz az utolsó összecsapás. Meg kell tennem értük a csapatért és magamért. Nem hozok magamra szégyent . És, ha meg is halnék büszkén fogok, mert mindent megtettem. Lassan lementem a lépcsőn. A nappaliban mindenki bent volt. Feszült csend volt. 
-Döntöttem.  Elmegyek Dubaiba és vállalom,hogy talán ez lesz az utolsó csatám. Mindenki bólintott. A csapatom szemében láttam azt a hatalmas tiszteletet amit irántam éreztek és nagyon hálás voltam. Nincs jobb dolog a tiszteletnél. 
-Justin beszéljünk kint kérlek. Szó nélkül kiment az ajtó elé és megvárta míg én becsukom az ajtót.
-Sajnálom.-nézek szemébe. 
-Hát én is. Kurvára sajnálom Macfox.-tól neki a falnak és erőteljesen megcsókol amit rögtön viszonzok. 
-Veled megyek.-enged el mire elfordultam. Ezt az egyet nem akartam hallani. 
-Kizárt dolog.-indulok be.
-Megint mi a franc bajod van?-kapja el karom Justin. Nem akarlak egyedül elengedni. Féltelek basszus.  

-Semmi, de nem fogom engedni,hogy miattam feladd az álmod. 

-Te vagy az álmom Hope.-néz mélyen szemembe. 

-Tudod mekkora balhé lesz ha visszavonulsz. Justin én nem fogom ezt veled megtenni. Nem fogom azt mondani,hogy válassz. Maradj a karrierednél. Az az első. Kérlek. Én...én nem akarom,hogy bajod essen mellettem. Ahhoz túlságosan szeretlek. Mindennek vége kell,hogy legyen. És, ez most itt lett vége. Még mindig mindennél jobban szeretlek,de nem fogok kockáztatni. Lehet én meghalok. De ha te halnál meg és én nem azt nem bírnám ki. Kérlek értsd meg. Nem akarom,hogy bajod essen. Túl fontos vagy Bizzle. Nem akarom,hogy bajod essen értsd meg. 

-Jó. Sajnálom,hogy így gondolod. Majd beszélünk.
-Jól tudod,hogy nem biztos,hogy lesz a beszédre alkalom.-zokogok. 
- Igyekeztelek rábeszélni,hogy veled megyek. Jó maffiás lettem volna rengeteget gyakoroltam mert tudtam,hogy eljön. De nem így terveztem. Sajnálom,hogy inkább ellöksz magadtól. 
-Azt isten szerelmére érts már meg,hogy ezek profik. Justin nem bírnám ki ha bajod esne érted. Fél perc alatt megölnének. Lehet engem is sikerül. Beleőrülnék. Szeretlek értsd meg. Mélyen szemebe nézett.
-Meghalnék érted Hope.
-De én nem engedem. Nem fogom hagyni. Nem érdekel Justin. Szeretlek annyira,hogy nem kockáztatom a te életedet. 
-És abba belegondoltál velem mi lesz ha téged megölnek?-fakadt ki. 
-Tovább lépsz. Neked még így is könnyebben menne mint nekem.   
-Csak gratulálni tudok,hogy így gondolod. Szeretlek Sweetie.-simítja meg arcom és beszállt fekete ferrariába. . Ebben a pillanatban tudatosult bennem. Én tettem tönkre a saját életemet. 

Végre MEGJÖTT!!

 

Sziasztok életeim! Tudom,hogy rengeteget vártatok rá. Több mint 2 hónapot, de végre megjött. 
Nekem elnyerte a tetszésemet és remélem nektek is fog! Tehát bejelentem. Megjött a Forgive Trailer!!!  Ha tetszik kommenteljetek kérlek:) 
Köszönöm szépen a Trailert Káldi Csengének!! 

 https://www.youtube.com/watch?v=ReFOWZIhlAU  

Az új rész hamarosan jön!:)


 

22.fejezet~Mindig vissza jön.

Sziasztok!:) Rettenetesen sajnálom,hogy régen volt már rész. Rengeteg ok van.  Tanulás, másik blog, eltiltás stb.  Nem is magyarázkodom. Nem akartalak drága olvasóim cserben hagyni titeket. Köszönöm a sok érdeklődést,hogy miért nem volt eddig rész és remélem tudlak titeket ezzel a résszel kárpótolni. Ha tetszett iratkozz fel és komizz!:) 

 Tegnap éjjel érkeztem meg Európába azon belül Párizsba. Egész tegnap éjjel sírtam. Ott hagytam Justint. Szakított velem. Tudta,hogy elfogok menni. De én nem akartam ezt. Mi van ha nem látom többet? Ki fogja nekem azt a hatalmas űrt betölteni ami a szívembe van? Még mindig könnyezek ha rá gondolok. Még mindig érzem az illatát, az érintését a csókját. Látom magam előtt a mosolyát. Mikor rám néz . Mikor megnevettet. Hiányzik és még csak egy hete,hogy megtörtént. Éreztem,hogy egyszer eljön ez a nap is. De nem tudtam,hogy ilyen hamar és ilyen körülmények között. Könyörögtem neki,hogy ne tegye. Azt mondta jobb így. Mindent megtettem. Kevés.  A szeme előtt sírtam, letérdeltem. Azt mondta meg akar óvni de csak jobban tönkretett. Akkor hagyott itt mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Sosem lesz nélküle teljes az életem. Remélem egyszer ez is megoldódik. 

-Jól vagy?-jött be a szobámba Kendall.

-Persze. Minden rendben.-töröltem le könnyeimet. 

-Figyelj, Justin jót akart neked. És biztosan ha visszamész Amerikában megbeszélitek ezt az egészet.-ölelt meg.

-Köszönöm.-szipogtam. 

-Nem akarsz elmenni valamerre? Vásárolni. Ez Párizs. 

-Hát, ha nagyon akarsz.-mosolyodtam el halványan. 

-Rendben akkor szedd össze magad és fél óra múlva lent várlak.-kacsintott. Nem igazán van kedvem ehhez az egészhez de ha Kendall segíteni akar akkor jó. Benne vagyok, biztos jobban leszek. Gyorsan kezdtem valamit a hajammal feldobtam egy kis sminket felöltöztem egy egyszerű ruhába és már indulhattunk is. Beültünk egy moziba aztán elmentünk kajálni végül a plázában sétáltunk mikor megakadt valami a tekintetem. Megpillantottam az Europa life magazinon Justint és Madisont. 

-Hope, feleslegesen idegesítenéd magad. Tudod,hogy a firkászok mindent összeírnak. Ne olvasd el.-szólt rám. De ekkor más késő volt. Tudnom kell mit találtak megint ki. 

"Ismét Justin Bieber botrányos kanadai tinisztárról írunk. Tudomásunkra jutott,hogy Biebs összetörte Hope Butler szívét. Vajon a bátyja mit szólt ehhez? Megbékél Bieberrel amiért összetörte húga szívét? Apropó Ryan Butler. Három hónapja senki sem látta. Nem tudjuk mi történt de hamarosan kifaggatjuk erről Mr. Biebert,nyilatkozta a TMZ főszerkesztője. De térjünk vissza a 20 éves fiatal sztár zűrös szerelmi életéhez. Mióta elhagyta Butler kisasszonyt Biebset csak Madison Beerel lehet látni a még fiatalabb csupán csak 16 éves fiatal énekesnővel. Talán Justin többet érez iránta, esetleg ezért hagyta el egykori nagy szerelmét? Nos, nem tudjuk. De amint megtaláljuk,hogy Butler kisasszony hol tartózkodik kiderítünk mindent. Annyit már tudunk,hogy Európába utazott. Sajnos azt sem tudjuk miért. Talán új életet szeretne kezdeni. De maradjatok velünk olvassatok tovább és ígérjük, kiderítünk mindent." Könnyes szemmel csuktam össze az újságot. 

-Túl lépet rajtam.-meredtem magam elé. 

-Hope, Justin nem tudna túllépni rajtad. Nagyon szeret. Hidd el jót akart neked ezzel. 

-Honnan tudod ezt? Miért vagy te ebben olyan biztos?

-Tudom. Hidd el nekem. Pár hét és megtudod.-néz rám.

-Fogalmam sincs,hogy honnan tudsz te ilyet de félek megkérdezni.-nevettem fel hitetlenül.

-Beszéltem vele mielőtt eljöttünk. Elmondott mindent . Hope bízz benne. 

-Igyekszem.-bólintottam. Mikor kiértünk a plázából egy halom fotóssal és újságíróval találtam szembe vannak.

-Ezek honnan a bánatból tudták meg,hogy itt vagyok.-morogtam fájdalmasan. Amint észrevettek ezernyi vaku kattogott és rögtön rohanni kezdtek felém és sorra tették föl a kérdéseket. 

-Miss Macfox tényleg szakítottak Bieberrel?

-Hope, Justin tényleg megcsalt?

-Mi történt a bátyáddal merre van?-ez a kérdés szíven ütött.

-Miért költözött Európába?

-Justin Bieberrel még tartja a kapcsolatot. A szemem megtelt könnyel. 

-Engedjenek!-verekedte át magát Kendall a tömegén és kirángatott. Elrohantunk a kocsiig beszálltunk és teljes sebességgel haladtunk haza.

-Jól vagy?-néz rám idegesen.

-Őszintén vagyok hazudjak?-nézek rá könnyes szemmel.

-Nem hagyom,hogy vissza ess a depresszióba. 

-Nem fognak rólam leszállni amíg nem nyilatkozok.-túrok idegesen hajamba. 

-Figyelj. Minden oké lesz hidd el. Justin.

-Nem érdekel Justin.-szakítottam félbe. Szakított velem mikor szükségem lett volna rá. Nem is érdeklem és ezek szerint sosem érdekeltem. Jól elvan Madisonnal, neki ő kellett. Megkapta. Könyörögtem neki, nem hatotta meg. Nem tudok ennél többet tenni Kendall. Én itt befejeztem. Lezárom ezt a fejezetet. 

-Ez nem igaz, ne beszélj hülyeségeket.

-Honnan tudod?

-Nem mondhatom el. Rájössz idővel.

-Jó mindegy. Nem érdekel. Menjünk haza jó?

-Rendben. 

*Otthon*

-Mi a franc történt?-lép be Ross a szobámba mikor meglátta a kisírt szememet. Bieber megint?-kérdezte idegesen. 

-Igen,mondjuk.-bólintok szipogva. 

-Egyszer még kinyírom.-ölelt meg szorosan. 

-Kösz Ross.-nézek szemébe. Nagyon régóta jóba vagyunk már, olyan mint a bátyám. Természetesen Ryant nem pótolja de mióta ő elment Ross kétszer annyit törődik velem és annyira jól esik. Félre ne értsétek nem vagyok szerelmes csak örülök,hogy valaki itt van mellettem. 

*egy hónap*

-Mi van már?-csaptam az asztalra.

-Nem találunk nyomot.-morogja Ross.

-De nem tűnhettek el.-keltem ki magamból. 

-Hidd el mi mindent megteszünk.  De nem találjuk értsd meg Hope eltűntek.-emelte fel hangját. 

-Jó bocs.-mentem fel a szobámba. Ezalatt az egy hónap alatt elkaptam Ryan gyilkosát. Meg kapta megérdemelt büntetését,de közben Selenáékat elvesztettük. Idegesen kapcsoltam be telefonomat és indítottam a gyors hívást. 

-Vedd fel Kylie, kérlek.-suttogtam. -Kisípolt.  Csalódottan és fáradtan dőltem be az ágyba. Kendall elutazott a húga nem veszi fel a telefont. Jenn és Brook nincs itt. Minden szétesik körülöttem. Fél órát feküdtem az ágyba mikor kopogott valaki.

-Igen?-szóltam ki. 

-Hé, oké vagy?-jött be Ross.

-Őszintén vagy hazudjak?-erőltettem meg egy mosolyt. 

-Őszintén.-ül le velem szembe. 

-Úgy érzem minden szétesik körülöttem. Kezdődött anyával, aztán Ryan, Justin most eltűntek Selenáék. Nem marad senkim se. Kendall elment. Kylie ki van kapcsolva. Jenn és Brook Amerikába vannak. Lassan senkim se marad.-gördült ki egy könnycsepp szememből. 

-Sajnálom.-suttogja.

-Mit?-kérdeztem de mielőtt bármit is tehettem volna megcsókolt.  Nem mertem számat mozdítani és összepréseltem amennyire tudtam. Féltem. Aztán megsimította nyakamat amitől beleborzongott egész testem és hagytam magam.  Nyelve bejutást kért számba amit pár másodperc hezitálás után megengedtem. Hátamra döntött. Fejem mellett megtámasztotta magát egyik kezével másikkal pólómat kezdte feltűrni. Aztán észbe kaptam. Én nem szeretem Rosst. Mármint nem vagyok belé szerelmes. 

-Állj.-löktem le magamról. 

-Ne haragudj, kérlek.-néz rám bűnbánóan. 

-Hé, semmi baj, csak ez furcsa volt. Maradjunk köztünk oké?-öleltem meg. 

-Igen az jobb lenne szerintem is. Bocsi húgi.-neveti el a mondat végét és kimegy. Nagyon hiányzik nekem Justin. Mintha nem lenne másik felem. Ha ő nincs velem egy senki vagyok. Istenem. 

-Haza jött Kendall.-jött be a szobába apa. Lefutottam a lépcsőn és a nyakába ugrottam. 

-Hope, meg van Selena.

-Mi?-toltam el magamtól döbbenten. Hol vannak?-kerekedik ki a szemem. Visszamentek Amerikába? 

-Nem, Európában vannak, egész pontosan Londonba. Holnapi repülőre foglaltam gépet. Londonba megyünk. Elkapjuk őket.-vigyorodik el Kendall. 

-Istenem imádlak!-ölelem meg szorosan. 

-Pakolj kislány mert reggel hatkor indulunk. Szélsebesen rohantam fel szobámba. Előkaptam bőröndömet beleraktam az össze fekete ruhám, az összes fegyveremet beraktam és az össze utcai ruhámat. Van gyakorlatom már ebben. 

-Hope.-lépett be a szobámba Kendall. Kylie hív.-dobta nekem telefonját én meg vigyorogva felkaptam. 

-Na sziaa.-visítottam. 

-Szia édes.-hallottam meg hangját. Én már itt vagyok Londonban és lesz egy meglepetésem. 

-Kylie Jenner,most mond el mi az! Tudod,hogy utálom a meglepetést. 

-Hope, tényleg nem mondhatom el. Holnap megtudod.-hallottam hangján,hogy mosolyogj. De most aludj,holnap kemény nap lesz. Jó éjt.

-Jó éjt Ky.-mosolyodtam el.  Gyorsan lefürödtem aztán már el is nyomott az álom. 

*Reggel*

Reggel ötkor felkeltem mivel hatkor indul a gép. Megittam egy nagy adag erős fekete kávét. Felöltöztem ebbe

Kivasaltam hajamat, kihúztam szememet, felkentem egy vörös rúzst kivasaltam hajamat és kész is voltam. 

A repülő út csendesen telet. Zenét hallgattam és kifelé bámultam az ablakon. 

-Itt vagyunk.-mosolygott rám Ross. A taxi egy gyönyörű két emeletes háznál állt meg.

-Ez  a tiétek?-fordulok nagy szemekkel Kandell felé. 

-Igen.-mosolyodik el. A ház előtt már Kylie állt. 

-Ááááá.-kiabáltam kislányosan és a nyakába ugrottam.

-Szia szépség.-villantott rám 1000 wattos mosolyt. Megmutatom a szobád.-húzott maga után. Egy gyönyörű halvány lila szobába léptünk be ahol egy kör alakú hófehér francia ágy volt egy hófehér szekrénnyel egy asztallal és szebbnél szebb tárgyakkal. 

-Megjegyezted.-néztem rá meghatottan. 

-Meg.-vigyorog. De most megmutatom a többiknek is a szobát, addig pakolj ki . Kipakoltam az összes ruhámat, a fegyvereket a szekrény legaljába tettem. Vettem egy forró fürdőt. Melltartóban és egy bugyiban voltam mikor kopogtak. 

-Igen?-szóltam ki a fürdőből. Hallottam,hogy nyílik az ajtó. 

-Uhh.-nyögött fel.  Jó újra látni.-hallottam meg az ismerős hangot, a túl ismerős hangot.

-Tessék?-fordultam meg tengelyem körül. Édes istenem.-nyögtem fel. Mit keresel itt? -nézek rá könnyes szemmel. 

-Hiányoztál.-jött egyre közelebb mire én hátráltam de három lépés után neki ütköztem a falnak.  Hideg kezét megéreztem derekamon mire fel szisszentem. Tekintetét belefúrta enyémbe. Kezét lejjebb vezette csípőmre mire kirázott a hideg.  Arca közeledett nyakamhoz. Leheletét meg éreztem nyakamon, amitől összerezzentem. 

-Sajnálom.-suttogta fülembe. Mindent.

-Előbb is gondolkozhattál volna.-töröltem le könnyeimet. 

-Nem kellet volna elhagyjalak. Kérlek, bocsáss meg.-láttam arcán az őszinte bocsánatot. 

-Justin.-nézek fel rá. Nem tudtam folytatni a mondani valóm mert erősen számra tapasztotta ajkát. Nem tudtam mit tenni. Nem bírtam visszafogni magam. Talán azt kellett volna, nem tudom. De nem ment. Beletúrtam tökéletesen felállított,puha hajába és visszacsókoltam. Felkapott ölébe és úgy döntött a falnak. 

-Hiányoztál.-nyögte számba.

-Te is nekem.-szívtam meg nyakát mikor kopogtak. Letett a földre mire felkaptam a legközelebbi pólót és sortot. 

-Igen?-szóltam ki. 

-Ó megkaptad a meglepetést.-vigyorodik el Kylie. 

-Igen.-pirultam el. 

-Akkor hagylak is titeket. Szólok,ha van valami fejlemény.-kacsintott ránk és kiment. A derekamon megéreztem karjait mire megfordultam. 

-Haragszol még?-néz szemembe. 

-Sosem tudtam.-szökik könny a szemembe. 

-Itt vagyok. Nem engedlek el.

-Mindig vissza jössz.-suttogom mire hosszasan megcsókolt. Azt hiszem újra egyenesbe jön az életem. Más kérdés,hogy mennyi ideig fog tartani. 

2.Évad 1 fejezet (21)~Vége

Sziasztok!:) Meghoztam a második évad első fejezetét. Remélem tetszeni fog. Ez csak egyen lőre ilyen kis "bevezető" szerűség és a második fejezettől kezd majd beindulni az esemény. Remélem szeretni fogjátok és tetszeni fog. Jó olvasást  .UI: A második évad alcíme Secrets. 

Mikor reggel felkeltem Justin már nem volt mellettem. Hihetetlen,hogy már két hete újra vele vagyok. Csak vele. Minden időnket együtt töltjük. Mozi meki vásárlás esti séták. Sikítozó rajongók akik nem csak Justintól de még tőlem is kérnek autó grammot. Örülök,hogy végre a szerelmemmel lehetek. Jó boldognak lenni. Úgy érzem újra teljes vagyok. Ki kászálódtam az ágyból, felöltöztem egy buggyos nadrágba és egy lenge pólóba. Megmostam fogamat és arcomat majd lementem. Mikor beértem a konyhába megtorpantam. Ott ült a bátyám. 1 év után láthatom. 

-Ryan?-kérdeztem félve. 

-Szia hugi.-állt fel és elmosolyodott. 

-ryan.-sikítottam és a nyakába borultam. Nem hiszem el,hogy tényleg itt van. Úgy hiányzott. 

-Jól van Hope elég lesz össze szorítasz.-nevetett Ryan és eltolt magától. Belenézett szemembe majd homlokomra nyomott egy puszit. 

-Annyira hiányoztál.-öleltem meg még egyszer majd oda mentem Biebs-hez. 

-Te is hugi. De itt vagyok. 

-Igen és nagyon örülök. De nem úgy volt,hogy 2 hónap múlva jössz?

-Néztem rá össze vont szemöldökkel.

-Lexivel szakítottunk és hazajöttem inkább. 

-Ó, sajnálom Ry.-öleltem meg.  

-Semmi baj, éreztem,hogy eljön ez is. De legalább itt vagyok veletek.-ölt vissza. 

-Jól van akkor beszélgessetek addig én felmegyek átöltözöm és elmegyek a lányokkal vásárolni. Amint beléptem a szobámba jelzett a telefonom. SMS-em jött. Ross irt. Idegesen néztem meg az SMS-t.

Feladó:Ross

Címzett:Hope

-Macfox! Nagyon nagy gáz van. Selena bandája vissza jött Chicagoba. Kerestek téged! Tűnj el minél előbb Miamiból. Apád 3 nap múlva ott van. Hallgass rá és menj el vele. Az életetek forog kockán főleg a tiéd. ~xoxoRoss. 

A jó rohadt életbe. Biztos,hogy nem megyek el. Végre kezd megoldódni az életem. Nem írtam vissza. Majd ha apám tényleg jön elhiszem. Addig nem vagyok hajlandó ezzel foglalkozni. Gyorsan felöltöztem ebbe:

-Sziasztok!-adtam Justinnak egy szájra puszit Ryannek meg egy ölelést.
-Gyönyörű vagy.-súgta fülembe Biebs. Én csak megcsókoltam és már mentem is ki. A lányokkal nagyon jó volt találkozni velük. Moziztunk vásároltunk és beültünk a starbucks-ba. Mikor hazaértem senki sem volt otthon. Egy levelet találtam az ágyamon.
"Kincsem! Elmentünk Ryannel bulizni. Későn jövünk ne várj. xoxoJ.
Imádom mikor egyedül hagynak,tényleg. Beraktam egy filmet és azt  néztem. Arra ébredtem,hogy valaki betöri az ablakot én meg halálra rémülök.
-Mi történt?-rontott be Justin.
-Justin, itt.. itt volt Selena bandája.-mondtam elcsukló hangon . Ross igazat mondott. Meg fognak ölni. A kőn amivel bedobták az ablakot egy levél volt. Ez állt rajta:
"Jól figyelj kislány. Egyszer figyelmeztetlek! Hagyd el a várost vagy bántódása esik valakinek. Tűnj el világos? Vagy az anyád fogja bánni. xoxo S. 
Itt van. Tudja,hol vagyok. De mit értett azon,hogy az anyám? Hiszen meghalt! Vagy.....? Nem az nem lehet,hogy nem ő lenne az apám. És akkor Ryan? Nem kizárt dolog, Selena nem tudja,hogy meghalt ennyi.
-Kicsim,jól vagy?
-Fel kell hívnom apámat.-pattantam fel és kirohantam. Ki van kapcsolva. De jó. Próbáljuk Kendallt.
-Kérlek.-suttogtam magamba.
-Igen?-vette fel.
-Kendall! Selena megtalált.-mondtam idegesen.
-Két nap és ott vagyunk.-kinyomott. Nagyszerű,az egyetlen ember akivel ezt megtudnám beszélni leráz annyival,hogy két nap és itt vannak.Életem legbizonytalanabb két napja volt. Minden percben valakivel voltam. Féltem. Tudtam,hogy egy magam semmi sem vagyok egy egész maffiához képest. Ryannek elmondtam az igazat. Üvöltött velem,aztán mikor megértettem vele,hogy nem volt más választásom elfogadta. Nehezen de el. Apámék itt vannak. Ryan nem beszélt vele. Kendall ideges,Ross teljesen nyugodt. Rémisztő a nyugodtsága. Apám nem beszél. Nem tudom mit tegyek. Este megbeszélés lesz a raktárba. Justin és Ry is jön. Felöltöztem feketébe és elindultunk. A gyomrom görcsbe rándult,kezem remegett. Fáradt voltam,hisz nem mertem aludni mig nem jöttek. Élet halál közt vagyok.
-Macfox gyere ide.-hívott Emma.
-Mond.
-Tudom,hogy nem igazán bírtuk egymást, de vigyázz magadra. És mindenkire. Te tudod csak megállítani azt ami most kezdődni fog. Bírd ki.-ölelt meg.
-Köszönöm.-szorítottam magamhoz.  Jól van Hope, maradjon meg a hidegvéred. Pisztolyomat beélesítettem és becsúsztattam zsebembe.
-Emberek. Figyelem.ordítottam el magam. Köszönöm a tökéletes munkátokat. Egy valamit kérek!-szívtam be mélyen a levegőt. Csak és kizárólag magatokat védjétek! Világos?
-Hope, nem vagyok hajlandó magamat védeni. Te vagy a főnök.-mondta Kendall.
-Pont ezért kérlek titeket. Tudok magamra vigyázni. Nem akarom,hogy bárki meghaljon miattam. Kérlek.-csuklott el a hangom.
-Rendben.-mondta Kendall. Ránéztem Justinra. Félelem volt az arcán. Félt. Én is félek, na nem magam miatt csak. Mi lesz ha valaki meghal? Azt nem bírnám ki.  Ryanre néztem. Ideges volt . Elhiszem,hisz a kishúga a maffia feje. Nyitottam volna a számat mikor berobbant valami. Pontosabban a bejárat. Itt vannak.
-Kurva életbe.-kiáltottam fel és leugortam az emelvényről. Töltsétek fel a fegyvereiteket.-utasítottam . Selena belépet. Mögötte pedig vagy harmincan jöttek. Nekem végem.
-Oh, kit látnak szemeim.-nézett rám vigyorogva Gomez.
-Mit akarsz itt?-kérdeztem idegesen. Közelebb léptem párat mire Ross is követett.
-Na csak nem mersz egyedül jönni. Ennyire félsz?-kérdezte gúnyosan.
-Nem kérdezem még egyszer. Mit akarsz tőlem Gomez? Rossnak bólintottam ezért hátrált. Selena közelebb lépett.
-Komoly azt hiszed jobb vagy nálam. Tényleg elhitted,hogy megöltél mikor felrobbantottad a bázist? Okosabbnak hittelek.
-Nem hittem el. Tudtam,hogy tőled nehéz lesz megszabadulni. Tapadsz mint a kosz.-morogtam.
-Irtó szellemes vagy. Könnyű halált akarsz ?
-Selena. Miért akarsz ennyire megölni?
-Én akarok Amerika maffia feje lenni és ahhoz téged is el kell tüntesselek. És anyád tartozik nekem.
-Anyám meghalt te szerencsétlen.-ordítottam rá. Éreztem,hogy könnybe lábad a szemem.
-Gyors halált akarsz?-kérdezte.
-Igen azt terveztem. Biccentett mire előrébb lépett egy ember. Rám szegezte fegyverét.
-Jó ember lehettél. Majd a másvilágon találkozunk.-vigyorgott rám. Meghúzta a férfi a ravaszt. Lehunytam szememet. Végig gondoltam az életem. Mindenem megvolt. Nem éreztem a golyót. Hirtelen hasra vágódtam. Ki nyitottam a szememet és mellettem Ryan feküdt egy hatalmas vértócsában.
-Ryan, úristen Ryan kelj fel.-rázogatta vállát. -Megölted te barom.-ordítottam torkomból. Nem láttam semmit. A könnyeimtől minden homályos volt. Éreztem,hogy Justin mellém ér és ő is kiabál.  Lövöldöznek. Végül Selenáék lelépnek. Megölték. Meghalt azért,hogy én életben maradjak. Megmentett a saját élete árán.
-Ryan.-sírtam. Ordítottam. Nem tudtam mit tegyek. Ráborultam mellkasára és csak zokogtam. Mindenki ideges volt. Justin a falat verte és ordított. Nem hiszem el,hogy meghalt. Felnézetem. Szemeimet megtöröltem. Néma csend volt. Mindenki rám nézett.
-Megtalálom a gyilkosod Ryan. Ha addig élek is. Kinyírom azt a szemetet.-morogtam. Felálltam és intettem Rossnak és Davidnak,hogy vigyék el Ryant és intézzenek egy temetést. Nem hiszem el,hogy feláldozta magát értem. Nem érek annyit. Nem kellett volna ezt tennie. Meghallhattam volna. Minden az én hibám. Ha nem állok be, még most is élne. A temetést gyönyörűre megtervezték. Életemben nem sírtam még ennyit. A temetés után még három órát ültem a sír előtt és meredtem magam elé. Az élet igazságtalan. Azok halnak meg akik élnének és nem azok akik meg akarnak halni. Jó ember volt Ryan. A legjobb. Csak magamat tudom hibáztatni. Hatalmas lelki ismeret furdalásom van. 1 hete,hogy meghalt és Selenáékról semmi hír.
-Két rövidet kérek.-mondtam a pultosnak. Nem tudom mi lett velem. Hogy jutottam el odáig,hogy testvérem meghalt és piálok folyamatosan. Magamra sem ismerek. Cigizek és iszok. Mindenki azt hiszi megbolondultam. Apám letagad és visszamentek Chicagóba. Én is letagadnám ha ilyen lányom lenne. Brooken és Jennel sem beszélek. Teljesen elfordultak tőlem. Justinnal egyre csak romlik a viszonyom. Folyton veszekszünk,hogy miért csinálom ezt pedig közben csak segíteni akar. Nem akarom elveszíteni, abba belehalnék. Lehúzom a két felest és hazamegyek. Mikor hazaértem Justin a tévét nézte.
-Bibes.-öleltem meg hátulról.
-Hope? Megint részeg vagy?-pattant fel és rám nézett.
-Nem Justin. Kérlek,ne haragudj,hogy hülye voltam az elmúlt időben. Nagyon szeretlek és nem akarlak  elveszíteni.-folyt könnyem.
-Hé,kislány nyugi. Nem fogsz.-húzott magához. Csak ne csinálj többet hülyeséget baba. Nagyon  szeretlek.-csókolt meg amibe beleszédültem. Hiányzott a csókja, nagyon is.
-Sajnálom.-szipogtam vállába.
-Semmi baj, megértem. De nem ez volt a megoldás.-simította meg hátamat.
-Tudom és borzalmasan szégyellem magam.
-Nem kell. Örülök,hogy visszatértél. Megcsókolt. Vad csókcsatába kezdtünk mikor csöngettek.
-Basszus.-morogta Justin. Megyek!-kiáltotta. Felmentem,lemostam az elkenődött sminket és felöltöztem egy itteni ruhába.
-Hope, téged keresnek.-kiabált fel idegesen Justin. Lebattyogtam a lépcsőn és megpillantottam apámat Rosst Kendallt és Emmát.
-Mit kerestek itt?-kerekedett ki szemem.
-Gondoltuk megnézzük mi van veled, és khmm... kéne,hogy újra beállj a csapatba.-mondta Ross.
-Nem megyek vissza. Megmondtam nekem ennyi elég volt.-mondtam idegesen.
-Szükségünk van rád.-mondta Kendall.
-3 hónapig nem kerestetek,nem hiszem,hogy pont most  kéne visszamennem. És még mindig nincs meg Ryan gyilkosa szóval... Azt kell megkeresnem.
-Nyomkövetőt raktunk a gyilkosnak a hátára. Nem tudtuk még megnézni mert nem tudtuk hozzá kapcsolódni. Segíteni akarunk neked lányom.-mondta apa. Tényleg segíteni akarnak? Vagy csak azért mondják,hogy újra beálljak?
-Rendben. De ha megcsináltam amit elterveztem ennyi volt. Én kiszálltam végleg világos?-mondta kissé idegesen.
-Köszönjük.-enyhült meg Ross.
-Oké, én most kimegyek levegőzni meg Ryanhez.  A lakás a tiétek. Pihenjetek vagy nem tudom. Majd jövök Sziasztok.-azzal kiléptem az ajtón. 10 perc alatt odaértem ugyanis futottam. Leültem a fűbe és elsírtam magam.
-3 hónapja ígértem neked meg bátyus és még mindig nem tudtam semmit se tenni. Büszke lennél rám? Vagy te is letagadnál? Miért neked kellett. Miért mentettél meg. Jobban megérdemeltem volna mint te.-sírtam. Sajnálom ha nem voltam jó húgod Ryan.-simítottam meg a sírkövet. Este nyolcra értem haza.
-Macfox,hír van.-jött oda hozzám Ross. Kendallnek az arca gondterhelt volt, Justin szemei vörösek voltak. Sírt. Azonnal odamentem.
-Mi történt Biebs? Sírtál?-keletkezett gombóc a torkomba.
-Apád elmondja.-nézett rám sajnálattal.
-Mit? Mit kell elmondani? Justin mi a baj?-öleltem meg szorosan.
-Kislányom. Tudjuk hol vannak? És ahhoz...
-Igen?
-Európába megyünk.-mondta ki bennem meg egy világ omlott össze. Térdre estem és csak sírtam. Sírtam és sírtam. Nem hagyhatom itt újra. Akkor én abba belehalok. Európába megyünk hallottam újra és újra ezt a mondatot fejembe. Képtelen voltam abbahagyni a zokogást. Abban a percben összetört bennem minden.

2. Évad bevezető.

Sziasztok! 

NEM RÉSZ! Ez egy ilyen kis bevezető lesz vagy amolyan előszó,hogy mi várható a 2.évadtól. Remélem egy kicsit felcsigáz titeket ha elolvastátok és várni fogjátok. Ha tetszik vagy van ötletetek akkor komizzatok . Puszi <3 

Egy lány . Csodálatos élete volt. Együtt lehetett szerelmével és bátyjával. Ám egy nap, a lány bajba került. Testvére mentette meg az élete árán. Elvesztette. Bosszút akart állni bátyja gyilkosán. Összeomlott.

-Megtalálom a gyilkosod Ryan.-sírtam holttestén. 

Nem tudta mi tegyen.  Elhagyja szerelmét? Vagy maradjon vele és tegyen úgy mintha semmi sem történt volna? A döntés az övé volt. Vajon jól dönt?

-Európába megyünk.-jelentette ki bennem pedig egy világ omlott össze. Vajon megérte otthagyni szerelmét és barátait? Kérdések. 

A nővérem? Anya? Ki vagyok? Mit keresel itt? 

Gyilkosság. Bűntény. Titkok. 

Kik az igazi szüleim? Felelősség érzet.  Elhagyott mindenkit akit szeretett csak,hogy megölje testvére gyilkosát és meg tudja ki ő valójában. Tényleg a testvére volt? 

-Hogy kerülsz ide? 

Börtön. Emberrablás. Halál. Sötétség. Fájdalom. Kavarodás. Bonyodalmak. Totális lebukás. 

Idén Januártól. 2015. 

Még sötétebb Titkok. 

Vajon a kapcsolatuk elég erős marad?  A fiú kitart végsőkig? Feladja álmát,hogy szerelme mellett legyen. 

-Bizzle.-csuklott el hangom. 

-El nyel a sötétség.-felelte és egy jól célzott lövéssel meghalt. 

-Nem halhatott meg.-kiabáltam torkomból. 

-Nem Justin volt.-felelte halkan. 

-Tessék akkor ki? 

-Az apád. 

20.fejezet~Akarlak +18

Sziasztok! Tudom rengeteget késtem több mint egy hónapot. Nagyon sajnálom. De itt az Évad utolsó része. És az évben nem lesz több Forgive. Nagyon köszönök mindent nektek. A kedves szavakat,hogy ennyire szerettétek. Köszönöm a támogatást és remélem jövőre sem pártoltok el mellőlem. Utólag is mindenkinek kellemes karácsonyt és boldog Új évet. <33 UI: Egy kedves Barátnőm is írt blogot. Olvassátok el. Ha tetszik iratkozzatok fel és komizzatok http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Feverything-is-gonna-bealright.blogspot.hu%2F&h=sAQFB40XS

*Hope szemszöge*

Alig aludtam a repülő út alatt. El sem hiszem,hogy láthatom végre egy év után. Rettenetesen hiányzott. A hangja a mosolya az arca az illata a haja a szeme a szája a teste. Egyszóval: Justin. Bevallom azért hiányozni fog ez az egész maffia dolog. Hisz minden maffiás megismert. Meg Kendallek is. Jó fejek voltak és kedvesek. Rossal is a végén jól kijöttem. De anya halála után nem hiszem,hogy bármikor is vissza tudnék menni. Nekem az már nem menne. Apa is elmondott mindent. Hogy normális gyerekkort akartak nekem. És valószínű én is ezt tettem volna. Istenem, vajon mennyit változhatott Justin? Na meg Jenn és Brook. Vajon hiányoztam nekik? Justinnak tetszem még? Ezek a kérdések kavarogtak bennem mikor leszállt a gépem. Gyorsan fogtam egy taxit és hazamentem. Kicsit féltem,mégis csak egy év eltelt. Talán van új barátnője? Benyitottam a lakásba és megláttam életem szerelmét akiért érdemes volt túlélnem ezt  az egy évet. És bátra kijelenthetem. Helyesebb mint valaha.

*Justin szemszöge*

Hiányozni fog a turné. A Belieberek a koncertek az országok. Egész éjjel nem aludtam. Izgultam Hope miatt. Nagyon féltem milyen lesz újra látni. Szeret e még? Vagy lett új pasija? Hisz egy év rengeteg idő. Ezek a kérdések merültek fel bennem mikor nyílt az ajtó és megláttam Őt. Gyönyörűbb mint valaha. Arca nőiesebb. Teste még formásabb pedig eddig is tökéletes volt. El állt a lélegzetem. Csak annyit tudtam kinyögni: 

-Visszajöttél.

*Hope szemszöge*

-Nem hazudtam.-lábadt könnybe szemem. Justin felállt én meg már nem bírtam magammal. Ledobtam csomagomat a földre . Odafutottam hozzá és ölébe ugrottam. Fenekemnél megtartott. 

-De könnyű vagy baba.-suttogta fülembe majd nyakamat csókolta. 

-Szeretlek.-sírtam el magam. 

-Én is Hope. Letett. Eltolt magától,hogy a szemembe tudjon nézni. Megfogta csípőmet és még közelebb húzta derekamat csípőjéhez. Lepillantott számra majd újra szemembe. Ismét számra, közel hajolt fülemhez. Nyakamat csikizte lehelete majd ezt súgta.

-Nem tudom,hogy eddig,hogy bírtam de most leteperlek cica.-azzal a lendülettel ledöntött a kanapéra. Szenvedélyesen csókolt. Hiányzott a csókja. Lejjebb csúszott és nyakamat kezdte szívni. 

-Akarlak.-nyögte bele fülembe mikor hozzáértem férfiasságához. Szólaltam volna meg de abban a pillanatban csengettek. 

-Rohadt életbe szitkozódott magában. Én jól szórakoztam. Lekászálódott rólam és kimentem ajtót nyitni.

-Macfox.-kiabálták egyszerre. 

-Brook Jenn.-lábadt könnybe megint szemem. Hiányoztatok.-öleltem meg őket jó szorosan. 

-Milyen volt Párizsba?

-Tökéletes de nagyon hiányoztatok.-mondtam gombóccal a torkomba. 

-Te is nekünk.-öleltek meg újra. Este lesz a tengerparton egy buli. Eljöttök Biebs el?-kérdezte Jen.

-Mikor hagytam ki én egy bulit is.-nevettem fel. Persze,hogy megyünk.

-Jólvan csípd ki magad. Este találkozunk. Buli király lesz. Keresnem kell egy ruhát. Visszamentem a nappaliban de Justin sehol. Volt egy sejtésem hol lehet. Felmentem szobámban és ott feküdt egy szál bokszerben. Visszatért régi szokásához. Beharaptam számat mintha félnék kimondani piszkos gondolataimat. 

-Hol tartottunk?-húzott magára.

-Ott,hogy most keresek valami ruhát mert este buliba megyünk.-beszéltem ajkaiba majd egy hosszú csókot nyomtam rá. 

-Gyönyörű vagy szerelmem.-húzott még egyszer magához majd elengedett. Rávillantottam mosolyomat majd felhoztam bőröndömet és kiválasztottam életem legdögösebb ruháját.

Csak egy gond volt vele. Hogy két lépésenként kint volt a hátsó felem szóval húzogathattam lefele. Kivasaltam hajamat és kihúztam a szemem. Kiválasztottam egy vajszínű magassarkút. Persze a ruha alá bikinit vettem. Pánt nélkülit. Mégis csak a parton lesz. Lementem Justinhoz. Sehol nem találtam. Gondoltam a szobájában van. Bementem a konyhába csinálni egy narancslevet. Már majdnem kész voltam mikor valaki benyúlt a szoknyámba és megpuszilta nyakamat.

-Justin.-nyögtem fel.Megfordultam és nyugtáztam magamban. Nekem van a leghelyesebb pasim a világon. 

-Gyönyörű vagy. De ruha nélkül még gyönyörűbb lennél.-harapott rá alsó ajkamra. 

-Justin elfogunk késni. Menjünk és utána a tiéd vagyok ígérem. Túrtam bele hajába és ráérősen megcsókoltam. Beültünk Justin kocsijába és 10 perc alatt a parton voltunk. Eszméletlenül nézett ki. Bárpultok lampionok fürdőző emberek csodás volt. Szerintem olyan hajnali egyig táncoltam mikor bementem Jennel a vízbe.

-Nem is olyan hideg.-ugrottam bele.

-Tényleg nem.-mosolygott. Ugye többet nem mész el ilyen hosszú időre?

-Nem nem tervezem. Túl hosszú volt és nagyon hiányoztatok. 

-Azért.-ölelt meg szorosan. Megharagszol ha mos kimegyek?

-Nem menj csak nyugodtan majd én is megyek pár perc múlva.  Gyönyörű volt a holdfény. Ahogy rátükröződött a tengerre. Csodálatos volt. Hirtelen két kar fonódott a derekam köré mire összerezzentem.

-Szeretlek.-dorombolta fülembe. Vállamat puszilgatta majd áttért nyakamra. Megfordultam és kezemet nyakába akasztottam. Nemtudom,hogy ő vagy én de heves csókolózásba kezdtünk. Téptük egymás. Letértem Justin nyakára mitől felsóhajtott egyet. 

-Kívánlak.-morogta. Belenéztem szemébe majd fülébe súgtam.

-Kívánsz engem?-pusziltam meg a füle mögötti részt.

-Minden porcikádat kívánom.-morgott egyet. Fölkapott és kivitt a másik partra ahol senki sem volt. Lefektetett a homokba. Egy ideig csókolóztunk aztán mikor megunta letért nyakamba. Végig csókolta államat nyakamat vállamat hasamat egésze köldökömig. Felhúztam magamhoz egy újabb csókért majd hajába túrtam.

-Akarlak most!-nyalta meg alsó ajkamat.

-Tiéd vagyok.-nyögtem föl. Felkapott és bevitt egy kis házba. Gyönyörű ház volt. Közepén egy francia ággyal. Körülötte rózsa szirmokkal.

-Ezt te csináltad?-néztem rá meghatottan. 

-Igen. Remélem tetszik.-ölelt át szorosan.

-Gyönyörű.-motyogtam.

-Az te vagy. Ledöntött az ágyra és megcsókolt. Fordítottam a helyzeten. Eleget kényeztetett most én jövök. Végig csókoltam állát nyakát hasát. Minden egyes kockáját. Elértem bokszerjéhez. Puszit nyomtam rá az anyagon keresztül majd megmarkolta amitől nyögött egyet. Lehámoztam róla elég szűk bokszerét és kézzel kezdtem kielégíteni. Amikor nem figyelt egy hirtelen bekaptam egész méretét. Egy meglepett nyögés hagyta el torkát. Rácsúsztatta tarkómra kezét és ő diktálta a gyorsaságot. Kicsit öklendeztem meg könnyeztem de úgy gondoltam ennyit megteszek neki. 

-Ne haragudj.-húzott fel magához.-bűnbánóan nézett szemembe majd megcsókolt.

-Semmi baj.-mosolyogtam rá biztatóan. Kezem újra levándorolt Jerryhez de elkapta kezem.

-Én jövök.-villantotta rám perverz mosolyát és hátamra fektetett. Végigcsókolta nyakamat vállamat és hasamat. Kicsatolta melltartómat és mellemet kezdte szívni.

-Justin.-sikítottam fel.

-Ne haragudj.-puszilta meg hasamat és lejjebb haladt. Elérkezett gyengémhez. Bugyin keresztül kezdett simogatni.

-Csak nem tőlem lettél ilyen nedves.-vigyorodott el. Beharaptam alsó ajkamat,hogy ne nyögjek föl. Leszedte rólam bugyimat és orálisan kezdett kényeztetni. Vonaglottam alatta. Beletúrtam hajába. 

-Justin.-ziháltam. Nem így akarok elmenni.Értette mit akarok mondani. Feljött hozzám megcsókolt közben meg felhelyezett férfiasságára egy óvszert. Egy engedélyt kérő pillantással nézett szemembe mire én csak bólintottam és behatolt. Fájt. De tűrhető volt. Mégis csak egy évig nem voltam fiúval. Lassan lökött és érzékien. Mikor már nem fájt megkértem,hogy gyorsítson. A szoba nyögéseinktől és zihálásainktól vízhangzott. Csípője köré tekerte lábam. Hátát karmolásztam élvezetemben.  Éreztem,hogy fárad ezért megfordultam,hogy én legyek felül. Őrült tempót diktáltam. 

-Nagyon jó  vagy.-nyögött fel.

-Justin én mindjárt...-de nem bírtam befejezni a mondatot mert orgazmusom kirobbant és átjárta egész testemet. Justin és nyögött egy nagyot. 

-Tökéletes vagy.-nyomott puszit homlokomra mikor mellé feküdtem. 

-Szeretlek.-hajtottam mellkasára fejemet. Mély álomba merültem de az utolsó amit hallottam ez volt.

-Soha ne hagyj el.-majd elnyomott az álom. 

Közlemény!!!!

Sziasztok! Ezúttal közlöm veletek a bloggal való terveimet:) Szóval most tartok a 19 fejezetnél amit tegnap el is olvashattatok. Köszönöm a kommenteket! Először úgy voltam,hogy lesz egy 25 rész kb. és befejezem. De ekkor eszembe jutott,hogy indítok egy második évadot. Már készülőben van a blognak a Traillere is. Remélem örültök,hogy lesz második évad és még sokáig olvashatjátok a Forgive-t. Megmondom őszintén nem számítottam rá,hogy ennyi embernek tetszeni fog világ szerte. Nagyon köszönöm minden olvasónak,hogy nem pártolt el mellőlem mikor egy kicsit laposabb rész volt! Köszönöm,hogy hisztek a blogomban és örömmel olvassátok! Mikor vége lesz az első évadnak lesz egy kb. 2-3hetes szünet és akkor csak a Sweet Hell.el fogok foglalkozni. Mielőtt bele kezdek majd a második évadba lesz pár mondta részlet,hogy mi fog történni hátha úgy még jobban kedvet kaptok az olvasásához. Igyekszem azt is rendesen kidolgozva írni. Ha van véleményetek esetleg ötletetek vagy csak egyetértetek vagy bármi visszajelzés kérlek komizzatok nekem,hogy mit gondoltok erről! Köszönöm a figyelmet, további jó olvasást ! Sziasztok <3