22.fejezet~Mindig vissza jön.

Sziasztok!:) Rettenetesen sajnálom,hogy régen volt már rész. Rengeteg ok van.  Tanulás, másik blog, eltiltás stb.  Nem is magyarázkodom. Nem akartalak drága olvasóim cserben hagyni titeket. Köszönöm a sok érdeklődést,hogy miért nem volt eddig rész és remélem tudlak titeket ezzel a résszel kárpótolni. Ha tetszett iratkozz fel és komizz!:) 

 Tegnap éjjel érkeztem meg Európába azon belül Párizsba. Egész tegnap éjjel sírtam. Ott hagytam Justint. Szakított velem. Tudta,hogy elfogok menni. De én nem akartam ezt. Mi van ha nem látom többet? Ki fogja nekem azt a hatalmas űrt betölteni ami a szívembe van? Még mindig könnyezek ha rá gondolok. Még mindig érzem az illatát, az érintését a csókját. Látom magam előtt a mosolyát. Mikor rám néz . Mikor megnevettet. Hiányzik és még csak egy hete,hogy megtörtént. Éreztem,hogy egyszer eljön ez a nap is. De nem tudtam,hogy ilyen hamar és ilyen körülmények között. Könyörögtem neki,hogy ne tegye. Azt mondta jobb így. Mindent megtettem. Kevés.  A szeme előtt sírtam, letérdeltem. Azt mondta meg akar óvni de csak jobban tönkretett. Akkor hagyott itt mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Sosem lesz nélküle teljes az életem. Remélem egyszer ez is megoldódik. 

-Jól vagy?-jött be a szobámba Kendall.

-Persze. Minden rendben.-töröltem le könnyeimet. 

-Figyelj, Justin jót akart neked. És biztosan ha visszamész Amerikában megbeszélitek ezt az egészet.-ölelt meg.

-Köszönöm.-szipogtam. 

-Nem akarsz elmenni valamerre? Vásárolni. Ez Párizs. 

-Hát, ha nagyon akarsz.-mosolyodtam el halványan. 

-Rendben akkor szedd össze magad és fél óra múlva lent várlak.-kacsintott. Nem igazán van kedvem ehhez az egészhez de ha Kendall segíteni akar akkor jó. Benne vagyok, biztos jobban leszek. Gyorsan kezdtem valamit a hajammal feldobtam egy kis sminket felöltöztem egy egyszerű ruhába és már indulhattunk is. Beültünk egy moziba aztán elmentünk kajálni végül a plázában sétáltunk mikor megakadt valami a tekintetem. Megpillantottam az Europa life magazinon Justint és Madisont. 

-Hope, feleslegesen idegesítenéd magad. Tudod,hogy a firkászok mindent összeírnak. Ne olvasd el.-szólt rám. De ekkor más késő volt. Tudnom kell mit találtak megint ki. 

"Ismét Justin Bieber botrányos kanadai tinisztárról írunk. Tudomásunkra jutott,hogy Biebs összetörte Hope Butler szívét. Vajon a bátyja mit szólt ehhez? Megbékél Bieberrel amiért összetörte húga szívét? Apropó Ryan Butler. Három hónapja senki sem látta. Nem tudjuk mi történt de hamarosan kifaggatjuk erről Mr. Biebert,nyilatkozta a TMZ főszerkesztője. De térjünk vissza a 20 éves fiatal sztár zűrös szerelmi életéhez. Mióta elhagyta Butler kisasszonyt Biebset csak Madison Beerel lehet látni a még fiatalabb csupán csak 16 éves fiatal énekesnővel. Talán Justin többet érez iránta, esetleg ezért hagyta el egykori nagy szerelmét? Nos, nem tudjuk. De amint megtaláljuk,hogy Butler kisasszony hol tartózkodik kiderítünk mindent. Annyit már tudunk,hogy Európába utazott. Sajnos azt sem tudjuk miért. Talán új életet szeretne kezdeni. De maradjatok velünk olvassatok tovább és ígérjük, kiderítünk mindent." Könnyes szemmel csuktam össze az újságot. 

-Túl lépet rajtam.-meredtem magam elé. 

-Hope, Justin nem tudna túllépni rajtad. Nagyon szeret. Hidd el jót akart neked ezzel. 

-Honnan tudod ezt? Miért vagy te ebben olyan biztos?

-Tudom. Hidd el nekem. Pár hét és megtudod.-néz rám.

-Fogalmam sincs,hogy honnan tudsz te ilyet de félek megkérdezni.-nevettem fel hitetlenül.

-Beszéltem vele mielőtt eljöttünk. Elmondott mindent . Hope bízz benne. 

-Igyekszem.-bólintottam. Mikor kiértünk a plázából egy halom fotóssal és újságíróval találtam szembe vannak.

-Ezek honnan a bánatból tudták meg,hogy itt vagyok.-morogtam fájdalmasan. Amint észrevettek ezernyi vaku kattogott és rögtön rohanni kezdtek felém és sorra tették föl a kérdéseket. 

-Miss Macfox tényleg szakítottak Bieberrel?

-Hope, Justin tényleg megcsalt?

-Mi történt a bátyáddal merre van?-ez a kérdés szíven ütött.

-Miért költözött Európába?

-Justin Bieberrel még tartja a kapcsolatot. A szemem megtelt könnyel. 

-Engedjenek!-verekedte át magát Kendall a tömegén és kirángatott. Elrohantunk a kocsiig beszálltunk és teljes sebességgel haladtunk haza.

-Jól vagy?-néz rám idegesen.

-Őszintén vagyok hazudjak?-nézek rá könnyes szemmel.

-Nem hagyom,hogy vissza ess a depresszióba. 

-Nem fognak rólam leszállni amíg nem nyilatkozok.-túrok idegesen hajamba. 

-Figyelj. Minden oké lesz hidd el. Justin.

-Nem érdekel Justin.-szakítottam félbe. Szakított velem mikor szükségem lett volna rá. Nem is érdeklem és ezek szerint sosem érdekeltem. Jól elvan Madisonnal, neki ő kellett. Megkapta. Könyörögtem neki, nem hatotta meg. Nem tudok ennél többet tenni Kendall. Én itt befejeztem. Lezárom ezt a fejezetet. 

-Ez nem igaz, ne beszélj hülyeségeket.

-Honnan tudod?

-Nem mondhatom el. Rájössz idővel.

-Jó mindegy. Nem érdekel. Menjünk haza jó?

-Rendben. 

*Otthon*

-Mi a franc történt?-lép be Ross a szobámba mikor meglátta a kisírt szememet. Bieber megint?-kérdezte idegesen. 

-Igen,mondjuk.-bólintok szipogva. 

-Egyszer még kinyírom.-ölelt meg szorosan. 

-Kösz Ross.-nézek szemébe. Nagyon régóta jóba vagyunk már, olyan mint a bátyám. Természetesen Ryant nem pótolja de mióta ő elment Ross kétszer annyit törődik velem és annyira jól esik. Félre ne értsétek nem vagyok szerelmes csak örülök,hogy valaki itt van mellettem. 

*egy hónap*

-Mi van már?-csaptam az asztalra.

-Nem találunk nyomot.-morogja Ross.

-De nem tűnhettek el.-keltem ki magamból. 

-Hidd el mi mindent megteszünk.  De nem találjuk értsd meg Hope eltűntek.-emelte fel hangját. 

-Jó bocs.-mentem fel a szobámba. Ezalatt az egy hónap alatt elkaptam Ryan gyilkosát. Meg kapta megérdemelt büntetését,de közben Selenáékat elvesztettük. Idegesen kapcsoltam be telefonomat és indítottam a gyors hívást. 

-Vedd fel Kylie, kérlek.-suttogtam. -Kisípolt.  Csalódottan és fáradtan dőltem be az ágyba. Kendall elutazott a húga nem veszi fel a telefont. Jenn és Brook nincs itt. Minden szétesik körülöttem. Fél órát feküdtem az ágyba mikor kopogott valaki.

-Igen?-szóltam ki. 

-Hé, oké vagy?-jött be Ross.

-Őszintén vagy hazudjak?-erőltettem meg egy mosolyt. 

-Őszintén.-ül le velem szembe. 

-Úgy érzem minden szétesik körülöttem. Kezdődött anyával, aztán Ryan, Justin most eltűntek Selenáék. Nem marad senkim se. Kendall elment. Kylie ki van kapcsolva. Jenn és Brook Amerikába vannak. Lassan senkim se marad.-gördült ki egy könnycsepp szememből. 

-Sajnálom.-suttogja.

-Mit?-kérdeztem de mielőtt bármit is tehettem volna megcsókolt.  Nem mertem számat mozdítani és összepréseltem amennyire tudtam. Féltem. Aztán megsimította nyakamat amitől beleborzongott egész testem és hagytam magam.  Nyelve bejutást kért számba amit pár másodperc hezitálás után megengedtem. Hátamra döntött. Fejem mellett megtámasztotta magát egyik kezével másikkal pólómat kezdte feltűrni. Aztán észbe kaptam. Én nem szeretem Rosst. Mármint nem vagyok belé szerelmes. 

-Állj.-löktem le magamról. 

-Ne haragudj, kérlek.-néz rám bűnbánóan. 

-Hé, semmi baj, csak ez furcsa volt. Maradjunk köztünk oké?-öleltem meg. 

-Igen az jobb lenne szerintem is. Bocsi húgi.-neveti el a mondat végét és kimegy. Nagyon hiányzik nekem Justin. Mintha nem lenne másik felem. Ha ő nincs velem egy senki vagyok. Istenem. 

-Haza jött Kendall.-jött be a szobába apa. Lefutottam a lépcsőn és a nyakába ugrottam. 

-Hope, meg van Selena.

-Mi?-toltam el magamtól döbbenten. Hol vannak?-kerekedik ki a szemem. Visszamentek Amerikába? 

-Nem, Európában vannak, egész pontosan Londonba. Holnapi repülőre foglaltam gépet. Londonba megyünk. Elkapjuk őket.-vigyorodik el Kendall. 

-Istenem imádlak!-ölelem meg szorosan. 

-Pakolj kislány mert reggel hatkor indulunk. Szélsebesen rohantam fel szobámba. Előkaptam bőröndömet beleraktam az össze fekete ruhám, az összes fegyveremet beraktam és az össze utcai ruhámat. Van gyakorlatom már ebben. 

-Hope.-lépett be a szobámba Kendall. Kylie hív.-dobta nekem telefonját én meg vigyorogva felkaptam. 

-Na sziaa.-visítottam. 

-Szia édes.-hallottam meg hangját. Én már itt vagyok Londonban és lesz egy meglepetésem. 

-Kylie Jenner,most mond el mi az! Tudod,hogy utálom a meglepetést. 

-Hope, tényleg nem mondhatom el. Holnap megtudod.-hallottam hangján,hogy mosolyogj. De most aludj,holnap kemény nap lesz. Jó éjt.

-Jó éjt Ky.-mosolyodtam el.  Gyorsan lefürödtem aztán már el is nyomott az álom. 

*Reggel*

Reggel ötkor felkeltem mivel hatkor indul a gép. Megittam egy nagy adag erős fekete kávét. Felöltöztem ebbe

Kivasaltam hajamat, kihúztam szememet, felkentem egy vörös rúzst kivasaltam hajamat és kész is voltam. 

A repülő út csendesen telet. Zenét hallgattam és kifelé bámultam az ablakon. 

-Itt vagyunk.-mosolygott rám Ross. A taxi egy gyönyörű két emeletes háznál állt meg.

-Ez  a tiétek?-fordulok nagy szemekkel Kandell felé. 

-Igen.-mosolyodik el. A ház előtt már Kylie állt. 

-Ááááá.-kiabáltam kislányosan és a nyakába ugrottam.

-Szia szépség.-villantott rám 1000 wattos mosolyt. Megmutatom a szobád.-húzott maga után. Egy gyönyörű halvány lila szobába léptünk be ahol egy kör alakú hófehér francia ágy volt egy hófehér szekrénnyel egy asztallal és szebbnél szebb tárgyakkal. 

-Megjegyezted.-néztem rá meghatottan. 

-Meg.-vigyorog. De most megmutatom a többiknek is a szobát, addig pakolj ki . Kipakoltam az összes ruhámat, a fegyvereket a szekrény legaljába tettem. Vettem egy forró fürdőt. Melltartóban és egy bugyiban voltam mikor kopogtak. 

-Igen?-szóltam ki a fürdőből. Hallottam,hogy nyílik az ajtó. 

-Uhh.-nyögött fel.  Jó újra látni.-hallottam meg az ismerős hangot, a túl ismerős hangot.

-Tessék?-fordultam meg tengelyem körül. Édes istenem.-nyögtem fel. Mit keresel itt? -nézek rá könnyes szemmel. 

-Hiányoztál.-jött egyre közelebb mire én hátráltam de három lépés után neki ütköztem a falnak.  Hideg kezét megéreztem derekamon mire fel szisszentem. Tekintetét belefúrta enyémbe. Kezét lejjebb vezette csípőmre mire kirázott a hideg.  Arca közeledett nyakamhoz. Leheletét meg éreztem nyakamon, amitől összerezzentem. 

-Sajnálom.-suttogta fülembe. Mindent.

-Előbb is gondolkozhattál volna.-töröltem le könnyeimet. 

-Nem kellet volna elhagyjalak. Kérlek, bocsáss meg.-láttam arcán az őszinte bocsánatot. 

-Justin.-nézek fel rá. Nem tudtam folytatni a mondani valóm mert erősen számra tapasztotta ajkát. Nem tudtam mit tenni. Nem bírtam visszafogni magam. Talán azt kellett volna, nem tudom. De nem ment. Beletúrtam tökéletesen felállított,puha hajába és visszacsókoltam. Felkapott ölébe és úgy döntött a falnak. 

-Hiányoztál.-nyögte számba.

-Te is nekem.-szívtam meg nyakát mikor kopogtak. Letett a földre mire felkaptam a legközelebbi pólót és sortot. 

-Igen?-szóltam ki. 

-Ó megkaptad a meglepetést.-vigyorodik el Kylie. 

-Igen.-pirultam el. 

-Akkor hagylak is titeket. Szólok,ha van valami fejlemény.-kacsintott ránk és kiment. A derekamon megéreztem karjait mire megfordultam. 

-Haragszol még?-néz szemembe. 

-Sosem tudtam.-szökik könny a szemembe. 

-Itt vagyok. Nem engedlek el.

-Mindig vissza jössz.-suttogom mire hosszasan megcsókolt. Azt hiszem újra egyenesbe jön az életem. Más kérdés,hogy mennyi ideig fog tartani.