Prológus

     Sziasztok! Nagyon köszön azoknak akik facebook-on írtak,hogy folytassam a blogot!:) És Viki köszönöm a komit! Juhász Evelinnek meeg köszönöm,hogy segít a blogban! Szóval meghoztam a prológust remélem tetszeni fog ! Jó olvasást!

    

                                                          *Visszaemlékezés* 

                 - Ryan! Mikor jönnek már meg anyuék?? Tudják,hogy a 15. Szülinapomat vártam a legjobban!

                 - Nyugi hugi, tíz óra van mindjárt hazaérnek. Ne aggódj! 

                 - De, Ryan pont ez az, azt mondták nyolc órára hazaérnek. 

                    

                                                            Fél óra elteltével...

                 - Hagyd hugi,majd én felveszem!

                 - Jólvan.

                 - Haló?

                 -  Ön Ryan Butler? A szülei autóbalesetben elhunytak nagyon sajnálom ! 

                  - De hogy? és mikor?

                  - Jöjjenek be Miami központi kórházába. Ott majd mindent elmondanak ! Viszlát. 

          

                  - Ryan, mi történt? ki volt az?

                 - Hope, kérlek ülj le. A... a... Szüleink meghaltak...

                 - MII??? Az nem lehet,nem hagyhatnak itt .... Ryan mond ,hogy csak hülyítesz könyörögtem sírva .

                 - Sajnálom.. de nem.. Menjünk be a kórházba. Ott majd mindent elmondanak ! 

   

                                                           *Napjainkban* 

          Pont 3 éve, hogy meghaltak.  3 éve nem ünneplem a  szülinapomat. Utálom kiráz a hideg tőle...

                      - Ryan azt hiszem ki megyek a temetőbe....

                      - Rendben de siess vissza. Lesz egy meglepim.

                      - Akkor inkább haza se jövök, és azzal a lendülettel bevágtam magam mögött az ajtót.

                                                            * 2 órával később*

  

 Elmerültem a gondolataimban. A szomorú fűzfa alatt ülök.. megnyugtató. Kb. 2 naponta járok ide. Valahogy anyuék halála óta nem találom a helyem. Ryan Brooke-n és Jenny-n kívül nincs senkim.

Jussal 3 éve egy csókkal váltam el. Nem voltunk együtt. De azt mondta Szeret. Másnap meg már láttam az újságokban,hogy miss Selena Gomezzel jött össze. Nagyon dühös voltam. Azóta gyűlölöm. 3 éve semmit nem tudok róla... és talán ez jobb így. 

                UHHH. hogy elment az idő 2 órája ülök itt a gondolataim között. Hazakéne menni bármennyire is nem akarok.. Végre 18 lettem élvezhetném az életet de nekem ez pokoli... 

   

                                                   *15 perccel később*

    

Nem akarok bemenni.... Félek.. Nevetést hallok de nem csak Ryan-ét egy fiú-ét is.. Nagyon ismerős a hangja.. Na jó.. be megyek. A kilincsre raktam a kezemet.. majd lenyomtam és kinyitottam.. 

  A döbbenetségemben kiejtettem vaj színű Iphonom-at.... Nem hiszem el hogy Ryan ide hozta 3 éve után.....